1500-as évekből

Szerző: | 2013.04.09. (kedd) - 12:15

Rovásemlékeink - 1500-as évekből

M5B-as évekből

Csíkszentmártoni felirat 1501-ből

Csíkszentmártoni felirat és olvasata

Az eredetileg talán kőbe vésett templomfeliratról az 1751 és 1770 közötti évek valamelyikében pusztító tűzvészt követően már nem tudunk, azonban előtte két másolat is készült róla. A szöveget kétkezi munkások rótták, így akarván megörökíteni a templomuk újjáépítését. Ez a felirat is arról tanúskodik, hogy a hétköznapi szakmákkal rendelkező emberek is tudtak róni, annak ellenére, hogy akkor már fél évezrede a latin-betűs írás volt intézményesítve.

A képen Bod Péter 1751-es olvasatával kiegészítve látható a marosvásárhelyi másolat. [Sebestyén 1909, 108.kép.] (A négy pontot tartalmazó elválasztás vélhetően az íráshordozó szélességéből adódhatott.) Fischer Károly Antal 1899-ben így olvasta el: URNaK MeGeTTIG FOGVÁN / ÍRNaK eZeRÖTSZÁZEGY eSZTeNDŐBeH / MÁTYÁS, JÁNOS, eSTYáN / KOVÁCS CSINÁLTaK. MÁTYÁS MeSTeR / GeRGeLY MeSTeR CSINÁLTÁK. Értelmezése szerintem: Az Úr (születése) mögött eltelt időben, attól fogván… ma egyszerűen úgy mondanánk: Krisztus után írt 1501-es esztendőben Mátyás, János, István kovácsok csinálták (s külön kiemelve a két mestert) Mátyás és Gevgely (?) mesterek is csinálták (a GERGELY szóban az „R” betű helyén egy feje tetejére állított „V” betű látható).

Konstantinápolyi feljegyzés 1515-ből

Konstantinápolyi feljegyzésEzeket a sorokat Keteji Székely Tamás írta a török követségi szállás istállójának külső falába beépített egyik fehér márványlapra. Arról panaszkodik benne, hogy őket – a Bélai Barlabás által vezetett magyarországi királyi követeket – Szelim szultán egyszerűen fogságba vetette, az istállóba záratta be két esztendőre. A feljegyzést 38 év múltán Dernschwam János követ másolta le. Képünk az eredeti Dernschwam-féle másolatot mutatja [Forrai: Az ősi magyar rovásírás…]. A rovó a szövegben összerovásokat alkalmazott (itt aláhúzva), és ahol csak lehet, az „E” jelet kihagyta, ezzel is rövidítve az írást. Olvasata (balról-jobbra!): eZeR ÖCÁZ TIZeNÖT eSZTeNDŐBeN IRTáK eSZT, LÁSZLÓ KIRÁLY ÖT KeVeTéT JÁRATTÁK ITt, / BILAJI BaRLABÁS KeTtő eSZTeNDeJIK ITt VALT, NeM TŐN CSÁSZÁR, KeTeJI SzéKeLY TaMÁS IRTÁN eSZT, SzeLiMBÖK CSÁSZÁR ITtTéBeN SZÁZ LÓVAL.

Dálnoki templom felirata, valószínűleg 1526-ból

Dálnoki templom felirata

Az 1977-es romániai nagy földrengés következtében az erdélyi Dálnok község (ma Kovászna megye) református templomának falai erősen megrongálódtak, így került elő a felirat a vakolat alól. Eredendően a frissen vakolt falba vésték bele, és a vájatot okkersárga festékkel töltötték ki. Forrai Sándor szerint keletkezése 1526-nál korábbi lehet, több jele ősi kapcsolatot mutat a szkíta és a nagyszentmiklósi jelekkel.

Olvasata Zomoráné Cseh Márta szerint: „Add reggelre Édes Asszon képem Istennek”. Ehhez a reggeli fohászhoz magyarázatként hozzáteszi, hogy az Édes Asszon, az Ős Boldogasszony kell legyen, aki a „képemet”, jelképemet kell a Teremtő Istennek ajánlja. Megjegyzi még, hogy a tartalma tagadhatatlanul megegyezik a tatárlakai agyagkorongon rögzített reggeli fohásszal.

Rudimenta (elemi ismeretek) rovástankönyv 1598-ból

A szkíta-ábécé

Idáig úgy tudtuk, hogy a Rudimenta szerzője Thelegdi János római katolikus főpap. Azonban a 2012-ben írt főiskolai szakdolgozatában Szabó Ildikó alaposan utánanézett ennek s kiderítette, hogy Thelegdi János életéről nem tudunk semmit. Vékony Gábor szavaival élve: személye azonosíthatatlan. Minden életrajzi adat pusztán találgatás. Amit biztosan tudunk, azt ő maga mondja el művében. Szabó Ildikó állítása szerint a mű előszavát író Baranyai Decsi János volt az, aki a Thelegdi János álnév mögé bújt. A humanizmus alkotói gyakran rejtőztek álnév mögé, akkoriban terjedt el a költői álnevek használata. A dunántúli származású Baranyai Decsi János (1601-ben, alig harminc egynéhány éves korában meghalt) a nagy humanista történetíró nemzedékhez tartozott, külföldi tanulmányai után 1593-tól a marosvásárhelyi református iskolában tanított, s az iskola rektora volt. Toldy Ferenc így írt róla: „Hazánk XVI. századbeli egyik legtudósabb, míveltebb és munkásabb, s tán legszellemesb és legtöbb oldalú írója.”

A Thelegdi névválasztással is a rovás régiségét igyekezhetett kifejezni, hiszen az Udvarhely környékén élő telegdi székelyek – nevük a Bihar megyei (Mező)telegdből ered – körében a feltűnően sok rovásfelirat előkerülése azt sejteti, hogy a telegdi székelyeknél a rovás használata régebben alakult ki és mindig is gyakoribb volt, mint a székelység többi részénél.

A szerző 1598-ban azzal a céllal készíthette a tankönyvet, hogy a magyar ősi írás újból elterjedjen, mert átlátta, hogy a fogyatékos latin-ábécével a magyar nyelv szépségét visszaadni nem lehet. Ez a latin nyelvű kéziratos rovástankönyv közli a székely–magyar rovás ábécéjét, majd a betűk kiejtését és az írás szabályait tárgyalja. A mű teljes címe: „Rudimenta, azaz a hunok régi nyelvének elemei”. Ebből is látszik, hogy az ő korában még közismert volt a hun–magyar azonosság, sőt a szkíta elődökről a könyvhöz írt bevezetőjében ezt a mondatot adta a „tanára” szájába: „Midőn nekem a minap a scytha ábécét átnyújtottad…”. Műve Marosvásárhelyen íródott és csak kéziratos másolatokban terjedt el. Közülük ma is több példánya ismert (a képen a fogarasi másolat látható). [Szabó Ildikó: Thelegdi János és a székely-magyar rovásírás, szakdolgozat, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2012]

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Pin It on Pinterest