Bél Mátyás kiadása 1718-ból
Az erdélyi Kaposi Sámuel főiskolai tanártól származó betűsort Bél Mátyás felvidéki születésű evangélikus lelkész, tudós jelentette meg nyomtatásban Lipcsében „De vetere litteratura hunno-scythica exercitatio” címen (elérhető a Google Könyveken).
Az írásmutatvány a Miatyánk szövegét tartalmazza, aminek betű szerinti olvasata (szóvégi K-ként az „AK” jelet használja):
„MI ATYÁNK KI AZ MENNYeKBeN VAGY, / SZENTELTESSÉK AZ TE NEVED. JŐ / JÖN EL ORSZÁGOD. LÉGYEN AZ TE / AKARATOD MI KÉPEN MENYBEN AZON KÉ /PEN AZ FÖLDÖNIS. AZ MI KENYERÜN / KET AZ MINDENNAPIAT ADGYAD NÉ / KÜNK MA. ÉS ENGEDD MEG MI NÉ / KÜNK AZ MI ADÓSÁGINKAT MIKÉP / PEN MIIS MEG ENGEDÜNK AZOK / NAK AZ KIK MI NÉKÜNK ADÓS / SOK ÉS NE HADGY MINKET KÉ / SÉRTETBE JUTNUNK DE SZABA /DIZS MEG AZ GONOSZTUL. MERT TI / ED AZ ORSZÁG ES AZ HATaLOM ÉS AZ / DIZSŐSÉG MIND ÖRÖKöN ÖRÖKÉ AMEN.”
Európai nyelvtérkép 1741-ből
A német humanista Gottfried Hensel (1724–1781) hirschbergi rektor a hunok kapcsán elmondja, hogy a scytha népek közé tartoznak, nem voltak műveletlenek és írástudatlanok, amint azt több régi történész állította.
Európai megjelenésük előtt az Azovi-tenger partján élő népnek biztosan volt írása, és ezt be is mutatja. A rézmetszetes Európa térképen Hickesius magyar–hun betűit ismerhetjük fel Hunorum elementa címmel, egy latin-betűs szöveget: HUNGARICA, és a „Mi Atyanc kivagy az mennyekben” feliratot. [Mandics György: Róvott múltunk]
0 hozzászólás