Kiskunhalasi rováspálcák 1802-ből
A szerző csoportosítása és felvétele
Ősi írásunk legterjedelmesebb alföldi emléke a 16 db rováspálca, mely 157 szót tartalmaz. Hosszuk 20 és 32 cm között váltakozik, 1-1,5 cm vastagok. A pálcák mérete és a rajtuk lévő írás tartalma, az otthonról hozott rovásbetűk formája és az összerovások sokfélesége alapján biztosan kijelenthetjük, hogy azt több juhász írta (szerintem hatan rótták).
A kiskunhalasi levéltárban található dokumentumok alapján, keletkezésük története a következő:
Halas városának tanácsa 1802-ben korlátozta a város határában tartható juhállomány mértékét. Az ebből élő juhászok nem akarták betartani a rendelkezést, helyette titokban megírták ezen rovásbotokat. A rajtuk olvasható írással megfenyegették a város vezetését, hogy ha nem állnak el a korlátozástól, akkor ők fölgyújtják a várost és környékét. A pálcákat ma a kiskunhalasi Thorma János Múzeum őrzi. A 2010. Ígéret havának 27. napján tartott szakmai értekezlet egyhangúlag megállapította, hogy a 16 db kiskunhalasi rováspálca mindegyike hiteles magyar rovásemlék.
Mindegyik pálca szövege jobbról-balra tartó. A képeken a pálca bal végén lévő betűk azért vannak fejtetőn, mert az előre méretre vágott pálcát meg kellett fordítania a rovónak, amikor elérte a késsel a pálcát fogó kezet.
NO Te VéRSZOPÓ PéTeR,Te / KeZTeD MÉG / MINDÉG
TUROCI PÉTeR HA / MEGTALÁLUNK KIN / MEZŐBEN IS KI ÁSSUK / SZEMeD
AZ ATYÁITOK MeGéLHeTTeK / TIK NeM / ÉLHeTTeK PUSZTUL VÁROS
0 hozzászólás