A „Szabványosításon túl” címet viselte az értekezletünk, hiszen most vagyunk túl azon a folyamaton, aminek következtében elmondhatjuk, hogy őseink írását már a számítógépes világban is használni tudjuk. Old Hungarian néven lett része 2014-ben az ISO/IEC 10646-os szabványnak, majd pedig 2015-ben magyar szabványként is bevezetésre került. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem az őseinktől örökölt rovásbetűinket kellett szabványba „igazítanunk”, hanem ezek számítógépre történő alkalmazását kellett nemzetközi szinten szabályozni.

Az elhangozott előadásainkat három téma köré gyűjthetjük.
A történetiségbe tartozók között hallhattuk Friedrich Klárától a székely-magyar rovásírás előzményeit a Kárpát-medencében, Radics Gézától a rovásírásunk kialakulásának történelmi hátterét, Mandics Györgytől a leginkább olvasatlanul megbírált Karacsay kódexről s Varga Gézától az idegen címkékkel ellátott hun írásemlékeinkről hallhattunk.
Az elméleti részbe tartozó előadások között Zomoráné Cseh Márta bemutatta, hogy ősi írásunk nem egyszerűen csak betűírás, hanem a teremtett világ rendje szerint működő jelrendszer. Szentesné Frigyesi Piroska föltette a kérdést, hogy magyar szavak, mondatok etruszk írásemlékek-e. Vári Jenő pedig az E és EGY betűk formai hasonlóságából kiindulva jut el elgondolkoztató tartalmi azonosságokra. Szilágyi Lászlótól a rovásoktatásról hallhattunk szervesen és könnyedén. A tatár nemzetiségű Vener Akhmetov egy összehasonlító dolgozattal készült a szibériai, a mongóliai valamint a székely-magyar rovásírásról.
Ősi írásunk gyakorlati életben való használatáról is hallhattunk színes beszámolókat. Borsos Gézától a rovásírásos falutáblák állításáról a Székelyföldön, Szakács Gábortól a hagyományőrző rovásírásos településtáblák elterjesztéséről a Kárpát-medencében. A gyakorlati rovásoktatásokról Bothné Kósa Erikától a tíz éves rovásírás oktatásról hallhattunk egy budapesti iskolából, Tassy Lilla pedig egy pusztai iskolából mutatja be mindezt. Tartalmas és gazdag beszámolókat láthattunk a rovástanulásról, -oktatásról és -versenyzésről Felvidékről Salgó Gabriellától, Délvidékről Krizsák Katalintól és Kanadából Nagy Évától.
Érdekes színfolt volt az az énekes lelki-ismeret-terjesztő előadás, ami a rovást mutatta be népdalainkban Tar Mihály részéről.
Két kiállítás is igyekezett „ünnepi öltözetbe” öltöztetni a konferenciánkat. Hódos Lászlótól láthattuk a Forrai Sándor-féle kiállítás képeit, s Csatlós Csaba is bemutatott néhányat a Napírás-Naprovás gyönyörű és beszédes rovásbetű-építményeiből.

Friedrich Klára – A székely magyar rovásírás kőkori előzményei

Radics Géza – A székely magyar rovásírás kialakulásának történelmi háttere

Szentesné Frigyesi Piroska – Etruszk írásemlékek magyar szavak mondatok

Varga Géza – Hun írásemlékek idegen címkével

Dr. Mandics György – A Karacsay Kódex

Tar Mihály – A rovás népdalainkban

Zomoráné Cseh Márta – A társadalmat átható ősi rend

Szilágyi László – Rovásoktatás szervesen és könnyedén

Vári Jenő – E és GY összefüggései

Vener Akhmetov – Összehasonlító dolgozat a rovásírásról

Szondi Miklós – Az Old Hungarian betűkészlet megszületése és használata

Tisza András – A számítógépes szabványosításon túl

Borsos Géza – Rovásírásos falutáblák a Székelyföldön

Szakács Gábor – A hagyományőrző rovásírásos településtáblák

Bothné Kósa Erika – A rovásírás-oktatás tíz éve a Bp. 17.k. Zrínyi Ált. Iskolában

Salgó Gabriella – A felvidéki rovásírás helyzete módjai

Nagy Éva – A rovásírás ismertetésének megszerettetésének és terjesztésének szolgálatában, Kanada – Calgary

Krizsák Katalin – Rovásírás oktatás és módszerei a Délvidéken

Tassy Lilla – Hagyományok továbbéltetése egy pusztai iskolában, Méntelek

Forrai Sándor-féle kiállítás képeiből:

001. tábla

102. tábla

Csatlós Csaba képeiből:

Jó elmerengésből jő elmerengető jó.

A jelen magad vagy . . . Jelen magad vagy . . . Jel enmagad vagy . . . Enmagad vagy a jel . . . Magad vagy a jel . . . Magad vagy a jelen … stb.