Az anyaországon kívül érkeztek Erdélyből, a Felvidékről, a Muraközből, Németországból, Ausztriából és még Törökországból is. A hetvenegy fős értekezleten magánszemélyek és az ősi írásunkat ápoló, gyakorló, azt terjesztő szakmai csoportosulások közül tizenhárom képviseltette magát tagjai voltak jelen [1]:
- Baranyai Rovókör – Pécs
- Felvidéki Rovók – Dunaszerdahely
- Hirös Rovókör – Kecskemét
- Kerekegyházi Rovókör – Kerekegyháza
- Mandorla Egyesület – Miskolc
- Nimród Gyermekei Rovásíró Kör – Mór
- Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztály – Budapest
- Raózsa Szín Rovókör – Eger
- Romániai Magyar Cserkészszövetség – Erdély
- Rovás Alapítvány – Budapest
- Szegedi Rovásírók Egyesülete – Szeged
- Természetesen Egyesület – Solt
- „Varga Zoltán” Rováskör – Érd
AZ ÉRTEKEZLET HATÁROZATAI
- Ősi írástevékenységünk megnevezésére a róni igét használjuk, mely így hangzik: én rovok, te rósz, ő ró, mi rovunk, ti rótok, ők rónak.
- Rovásunknak elsődleges iránya jobbról balra tartó.
- Ősi írásunk neve: magyar rovás.
- Az idegenben föllelt vagy őrzött rovásemlékeink megnevezéséhez mindig tegyük hozzá a magyar rovásemlék kifejezést, mint pl. Nikolsburgi magyar rovásemlék vagy Bolognai magyar rovásemlék.
- Rovás-ábécé helyett a rovás-betűsor elnevezést használjuk.
- A magyar rovás-betűsortól idegen jelek, mint a dz, dzs, q, w, x, y nem részei a magyar rovás-betűsornak, mely a Forrai Sándor által összeállított betűkből áll.
- Zárt E jeleként a Bél Mátyás-féle Ö jelet javasoljuk használni a jelenlegi íves H helyett.
- A résztvevők állásfoglalást fogalmaztak meg Magyarország Kormányának, melyben kérik, hogy a magyar rovás legyen része a Nemzeti Alaptantervnek.
- Ősi írásunk Egyetemes Betűkészletbeli kódolására (Unicode) az ISO/IEC JTC1/SC2 Nemzetközi Műszaki Bizottsághoz beadott szabványosító beadványok közül a Dr. Hosszú Gábor által benyújtottat, valamint a Michael Everson–Szelp Szabolcs szerzőpáros által benyújtottat tárgyalta meg az értekezlet, és az utóbbit biztosította támogatásáról.
ÁLLÁSFOGLALÁS
Magyarország Kormányának
Ősi írásunk, a magyar rovás az elmúlt években végre közelébe került annak, hogy intézményesen is taníthassuk a jövő nemzedékének. Ezt az igyekezetet azonban eddig nehezítették a szakmán belüli nézeteltérések.
Ennek kiküszöbölése érdekében széles körben meghirdettük az „Egységes rovás” értekezletünket Soltra, 2012. április 21–22-re. A nyilvános meghirdetésre hetvenen jelentkeztek, az anyaországon kívül jöttek Erdélyből, Felvidékről, Muraközből és még Németországból, Ausztriából és Törökországból is. A két napon 23 előadás hangzott el, utána lehetőség volt a hozzászólásokra és a közmegegyezésre.
A közmegegyezés azon a szakmai alapon nyugszik, amit Forrai Sándor foglalt össze legteljesebben, az évezredes hagyományra építve. Ezt alapul véve fogalmazott meg az értekezlet ajánlásokat a rovásjelkészletünk használatára.
Kérjük Magyarország Kormányát, hogy a Nemzeti Alaptanterv Hon- és népismeret fejezetének 2.3. „A hétköznapok rendje (táplálkozás, ruházat, életvitel)” pontjában a zárójelben lévő felsorolásokat szíveskedjen kiegészíteni a „rovás” szóval, ugyanis őseink hétköznapjaihoz tartozott ez a tudás. Ez a következő kifejezésekben is megőrződött: számadó és számvevő juhászok, megrovásban részesül valaki, rovatot ír vagy éppen kiróják az adót, mi meg lerójuk azt – és még számtalan formában maradt fenn. Még ma is általánosan használjuk a „valakinek sok van a rovásán” mondást.
Kérjük továbbá, hogy a 3.1. „Az ősi kultúra hagyatéka” pontban mindenkor beleértessék rovásunk jelkészletének ismertetése, rovásemlékeinkkel egyetemben.
Bízunk benne, hogy ennek szellemében készíti majd el a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága a kerettantervet, amibe már részletesen bekerülhetnek népünk írástudásának elemei, hogy azok így is elérhetővé váljanak az érdeklődő ifjúság számára.
Solt, 2012. április 22.
1 Kérésre módosítva 2012. június 13-án, mivel néhányan nem szervezetük képviselőjeként, hanem csak annak tagjaként voltak jelen.
0 hozzászólás