Ennek a kis kelet-mecseki sváb falu felett található egyik dombnak a tetején, a kis vadászház mellett található ez a tábla. Rajta „Az erdő fohásza” című azonos vers magas szintű, magyar összerovással készült átirata.

Készítője F-né Sándor Katalin, óbányai lakos, aki büszke magyarságára és természetesen a sváb származására is és arra, hogy egy többezer éves írásműveltséget tanulhatott meg. A rovásjeleket egy kézi marógéppel rótta a táblára és hogy még időtállóbb legyen, a felületét le is kezelték annak, tekintettel a sok esőre is.

Köszönjük neki ezt a szakmailag is szép munkát!

Az erdő fohásza

Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem
ne emelj rám kezet.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!

Az erdő fohásza