1800-as évekből
Ősi írásunk legterjedelmesebb alföldi emléke a 16 db rováspálca, mely 157 szót tartalmaz. Hosszuk 20 és 32 cm között váltakozik, 1-1,5 cm vastagok.
1700-as évekből
Az erdélyi Kaposi Sámuel főiskolai tanártól származó betűsort Bél Mátyás felvidéki születésű evangélikus lelkész, tudós jelentette meg nyomtatásban Lipcsében.
1600-as évekből
Szamosközi István – aki Bocskai István erdélyi fejedelemnek volt az udvari történetírója – császárellenes verset írt latin nyelven, de úgy, hogy a császárt korholó kifejezéseket rovás-betűkkel írta.
1500-as évekből
Az eredetileg talán kőbe vésett templomfeliratról az 1751 és 1770 közötti évek valamelyikében pusztító tűzvészt követően már nem tudunk, azonban előtte két másolat is készült róla.
1400-as évekből
Egy 1483-ból származó ősnyomtatvány belső védőlapján találták ezt a rovás-betűsorunkat. A lapon latinul ez a cím olvasható: „A székelyek betűi, melyeket fára véstek vagy róttak”.
1200-as évekből
Árpád-házi Szent Erzsébet II. András király és merániai Gertrúd leányaként látta meg a napvilágot Sárospatakon 1207-ben (IV. Béla királyunk húgaként).