Ősi írásunk szabványosítása végveszélybe került!

Az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy az élő írások közül a világ legrégebbi írását – a magyar rovást – a számítógépeinken a mai napig sem használhatjuk. Ez annak ellenére van így, hogy erre már 2008 óta van próbálkozás: a rovásszakma képviselőinek egyetértő megállapodásán alapuló beadványt ekkor adott be Michael Everson a Nemzetközi Szabványosító Szervezethez.

Azonban – felrúgva az egységet – Dr. Hosszú Gábor is írt egy beadványt, amiben már a rovás betűkészletünktől idegen jeleket is szerepeltetett. Sőt írásunk történeti részében a rovásbetűink egy részét már idegen eredetűnek is állítja a beadvány szerzője. Teszi ezt annak ellenére, hogy ez az írás mindig is a miénk volt, ezt már legalább nyolc ezer éve használták őseink.

Hosszú Gábor, kiegészülve Sípos Lászlóval és Rumi Tamással (Rovás Alapítvány) a Magyar Szabványügyi Testületben résztvevők jóhiszeműségével is visszaélve elérték azt, hogy az eltelt négy év alatt nem született meg az a szabvány, ami a nemzetközi gyakorlatban szokványosan mindössze két évet vesz igénybe.

Megtévesztő viselkedésükkel most többségbe kerültek a testület döntéshozásában, amit mi szeretnénk kiegyenlíteni. Mi azt a jelkészletet szeretnénk a számítógépeinken is az utódainkra hagyományozni, ahogyan azt kaptuk az őseinktől. Mi a rovásírás valódi múltját szeretnénk megismertetni a világgal. Mi a rovásszakma egységét képviseljük – amivel szemben mindössze a fenti három személy áll.

Akkor van esélyünk, hogy érvényt szerezhessünk a rovásszakma egységének a szabványosítás során, ha minden olyan ember mellénk áll, akinek fontos az ősi írásunk sorsának alakulása.
Szeretnénk megmutatni, hogy ez több mint egy ősi írás, hogy ennek ismerete a magyar létezés szükséges eleme.

Szondi Miklós