Talán furcsának találtatik első olvasatra a cím. Mi köze lehet a hímes tojásnak a rováshoz? Csizma az asztalon? Vagy nem látjuk a fától az erdőt? Annyit már tudhatunk, hogy a tojás, magát a termékenységet, az élet hordozását jeleníti meg, s e termékeny tojásnak ajándékozása a tavaszban, a megajándékozottnak egyfajta felszólítás. Felszólítás arra, hogy itt a termékenység ideje, itt az idő a család szaporítására. A hasonlóság meglepő. Ha alább megnézzük, felfedezhetjük, hogy a tojásdad teret mind a hímeseken, mind a rovás „F” jelén kereszt osztja meg négy fertályra. Íme: a rovás „F” jele f, s íme, a hímes írásának szerkezete: ⊕.

Mit rejt a két jel szerkezeti azonossága? Akarnak valamit ábrázolni, amit mi már nehezen vagy egyáltalán nem értünk? Hisz világképünk olyan sokat változott, hogy túlhaladottnak látjuk a régiek felfogását, s belepte a feledés homálya eleink világképét. Milyennek képzelték ők a világukat? Formájára nézve tojásdad alakúnak, aminek közepén a világhegy áll, amin a világfa nő, s annak a tövéből eredeznek a világfolyók, ezek az égtájak felé folynak le. Ha felülről nézzük a világmodell ábráját, akkor a következő alakzatot kapjuk: ⊕. Vegyük észre, ez a kis rajzocska teljesen megfelel a hímesek írás-szerkezetének. Tojásírás. A régiségben élő ember sose rajzolta a mintákat, hanem írta – így mondta. Ezt a világmodellt oldalról ábrázolta az énlakai unitárius templom mennyezet-kazettájának képe. Itt az égig érő fát – világfát – elmetszi a világfolyó, megint csak felnegyedelve a teret. A jelrendszer alapja ugyancsak ez: ⊕, a tojásdad keresztmetszése.

Még ezt fokozandó, e világmodellt térben is ábrázolták: ezek a hímes tojások írásai. A térbeli ábrázolást lehetett fokozni azzal, hogy ezt „működővé”, forgóvá is tették. Gyerekek játéka volt a tojásforgatás: a tengelye körül megforgatták a tojást, és az nyert, akié tovább sergett. Jó párhuzam erre még az etédi fonóorsó, ami valóban „működött” használat közben, forgott a tengelye körül mint a megpenderített hímes tojás (világtojás) vagy mint maga a világ.

No, de mi köze a tojás alakú, négyosztatú világképnek a rovásunkhoz? Ha kutakodunk a rovás-jelsorban, találunk egy olyan jelet, aminek formája teljesen megegyezik az eddig látott ábrázolásokkal. Ez a jel az „F” f, „forgó” jelünk is. Ez jelent még Földet, amelyben láthatjuk a világhegy, világfolyók és az életfa felülnézeti képét is, de fényt, fényforrást is. Továbbértelmezve e jelet így fényföld, s ha folytatjuk a párhuzamot a hímesekkel, fénytojás. Azaz, a fényből levő világbölcső fogalomjelig juthatunk el, a termékeny fényt magába záró világtojásig, melyből minden élet ered a „drága régieknek” szerint. Végtelen egyszerű ábrázolás ez. A rovásban lemeztelenített díszítmény, de lényegében ugyanaz az írás, mint az alább lévő cifra hímeseké.

Láthatjuk, hogy a régiségben nemcsak díszítményjelekben mutatták meg a világot, hanem írásjeleikben is megjelent világképük. Ne feledjük, a hímes tojással nemcsak egy ékességet kapunk vagy adunk, hanem magát a világot, s van-e méltóbb birtokosa ennek a világnak, mint maga az ember? Maradjunk meg benne!

Csörögi Gábor
2013. Kikelet hava