A magyarság születési százaléka az egy százalék körül van, amelynek a biztos, elkerülhetetlen nemzethalál a következménye.

A rendszerváltás óta eltelt 34 év nem volt elég ahhoz, hogy olyan tankönyveket írjanak, amelyek alkalmasak lennének a magyar ifjúság hazafias neveléséhez, amely nélkül nincs magyar jövő. Az elmúlt 500 év nemzeti tragédia, és újjá kellene írni az előző 500 év történetét is, mert meg kellene tisztítani attól a kacattól, amit az idegen érdek rávakolt. Az egyik legnagyobb merénylet a hivatalos finnugor származáselmélet és az, hogy Árpád népe volt az első magyar nyelvű „honfoglaló” – legjobb tudomásom szerint e szó a középkori krónikákban nem fordul elő. Nem hiszem, hogy tévedek, ha a Habsburgok találmányának tartom.

A mai genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a mai magyarság 4 százaléka vallhatja magát Árpád utódjának. Bőséges adatunk van arra, hogy a honfoglalók az újkőkori földművesek voltak, akik közel 8000 éve megtelepedtek a Kárpát-medencében, és azóta is földjét művelik. Ezen túl, írásfeltaláló nép vagyunk. Ezt is illene oktatni fiataljainkkal.

Akik szívükön viselik a magyar sorsot, azok küldjék tovább ezt az írást ismerőseiknek, főleg a fiataloknak és nevelőiknek.

Testvéri köszöntéssel….

Radics Géza

Magyar őshonosság a Kárpát-medencében

A magyarság eredetét és őshazáját a finnugor szakemberek a nyelvrokonságra alapozott FELTÉTELEZÉSSEL támasztják alá. Ezt látjuk az alábbi térképen is, amely az iskolák számára készült. E feltételezés áll a tankönyvekben és a finnugor szakemberek munkáiban is. Az iskolákban más származáslehetőség tanítása a múltban tiltott volt, és ma is mellőzik. Ezért az ifjúság és a magyarság tudatvilágába e feltételezés, mint tény rögződik. Ez nem más, mint egy politikai irányzat!

Az Élet és Tudomány 2001. szeptember 21-i (38.) számában egy háromoldalas tanulmány jelent meg Dr. Béres Judit (az MTA tagja) tollából Népességünk Genetikai Rokonsága címmel. A finn-magyar kormányközi együttműködés keretében 1994 és 1997 között génvizsgálatokat végzett a finnugor nyelvcsaládon belül, mint a mordvinokon, erzákon, moksákon, hantikon, manysikon, észteken, lappokon, marikon és karéliakon, valamint a moldvai magyarokon, a bukovinai székelyeken és más magyar kevert népességen. Az eredmény azt mutatja, hogy Európában, genetikailag e népektől és a finnektől állunk a legtávolabb. Ami a legközelebbi nyelvrokonainkat illeti, Béres így összegezi: “Elemeztük az úgynevezett intergénikus 9-bp deléciót, ennek megléte vagy hiánya szintén perdöntő származási szempontból.  Az ázsiai eredetű 9-bp teljesen hiányzott a hazai populációból. Az ázsiai M haplocsoport jelen volt a finnekben, az erzákban és a lappokban, de egyetlen elemzett magyar egyénben sem.”. Ez tehát a magyarság genetikai képlete.

Az első önálló magyar genetikai vizsgálatot Dr. Raskó István (szintén az MTA tagja) vezetésével végezték az MTA Genetikai Intézetében, amely eredményéről Raskó 2010-ben számolt be a Honfoglaló gének (Medicina Könyvkiadó ZRT) című könyvében. A 120. oldalon a következőt írta: „Európában a neolitikum (újkőkor) idején elterjedt E3b haplocsoport hasonló gyakorisággal fordul elő a vizsgált „magyar” és „székely” populációban (10 ill. 9.2%). Az E3b1 haplocsoport széles körben elterjedt, jelen van Észak- és Kelet-Afrikában, a Közel-Keleten és Európában is, magyar adatbázisban döntő arányban van jelen. A haplocsoport elterjedésének iránya Európa déli, délkeleti része felől a Vardar-Morava-Duna vonala lehetett kb. 7300 évvel ezelőtt. Az E3b leszármazási vonalak jelenlegi európai mintázatának kialakulásában fontos szerepe lehetett a kb. 7-8000 éve a Balkán területétől a Nyugat-Európa és Közép-Európa déli része felé irányuló expanziónak.”

Dr. Török Tibor a Szegedi Tudomány Egyetem Genetikai Tanszékének docense Megyeri Tamás Róbert a Nagykároly és vidéke című hetilap újságírójának a következőt nyilatkozta (2000):  „Először azt kell tisztáznunk, hogy kit tekinthetünk eleinknek. Az államalapítás okán Árpád népét joggal tekinthetjük annak. Azonban ahogy a fának sok gyökere van, így van ez népünk eredetével is. Eddig abban az óriási félreértésben éltünk, hogy csak egyetlen, ráadásul nem is a legvastagabb gyökérre koncentráltunk. Pedig mennyivel jobb érzés annak tudata, hogy hazánk területén feltárt egykori kultúrák mindegyike múltunkat rejti. A genetikai adatok azt mutatják, hogy az egyik legvastagabb gyökér épp a legidősebb, az újkőkori földműveseké. Nyelvünk,  szóbeli és írott hagyományaink, népművészetünk, népzenénk és kultúránk számos egyéb eleme azonban keletre mutat. Keletről pedig nagyon sokféle népesség érkezett ide – szkíták, szarmaták, gótok, hunok, alánok, avarok, onogurok –, akik szintén egy-egy gyökérágat képviselnek, mégpedig nem is a vékonyabbak közül. A gótok kivételével ezek mind ugyanabból a sztyeppei kultúrából származnak, mint a honfoglalók. Ez alapján az összes keleti gyökérág már a vaskort megelőzően a sztyeppe országútján keresendő.”

A Tigris folyam középső- és felső folyása vidékén termesztették a búzát, árpát, datolyát, és háziasították az állatokat, amely népesedési robbanást eredményezett kb. 10 ezer éve, és elindította a földművesek terjeszkedését a szélrózsa minden irányába. A földművesek letelepedtek mindenütt, ahol földművelésre alkalmas területeket találtak. E térkép a Der Spiegel-ben jelent meg, mely arról tanúskodik, hogy a tej és termékei felhasználása Kr. e. 5600 és 5200 között forradalmasodott a Dunakanyar vidékén, és onnan terjed északi irányba. Ez eredményezhette az AB vércsoport kialakulását.

Times Concise Atlas of World History (2000). E térképen a színek 1000 évenként változnak.

Nos, ezek után nézzük az Anatóliából kiáramló újkőkori földművesek megjelenését a Kárpát-medencében. A nyugati irányba terjeszkedők egy része az Égei-tenger szigetein át jutott a Balkán félsziget délkeleti csücskére úgy 9000 éve, vagyis a mai Görögország területére. Innen az egyik fő útvonaluk a Vardar és Morava folyók völgye volt, amint ezt Dr. Raskó is írta. 8000 éve benépesítették Erdélyt és a Kárpát-medence délkeleti részét. 7000 éve pedig az egész Kárpát-medencét. Sőt, 2000 lelket számláló településeik is voltak, mint pl. az M3-as autópálya nyomvonalán Polgár, és a Tolna megyei Alsónyék Bátaszék közelében. A Duna vonalán nyugati irányba terjeszkedtek. Kr. e. 3500-ban érkeztek Írországba. Valószínűnek tartom, hogy azok, akik keleti irányba terjeszkedtek az éghajlati viszonyok miatt áttértek a rideg állattartásra, és mint lovas hódítók tértek vissza, köztük Árpád népe is, de nem lehettek se „honfoglalók”, se nyelvadók, mert a Kárpát-medencében már nagyszámú letelepedett köznépet találtak. A földművesek utolsó hulláma Kr. e. 2000 táján érkezett. Magyar régészet a péceli műveltség népének nevezi őket. Nyugaton pedig a bádeni kultúrának. A Bádeni tó vidékén találták első leleteiket, és úgy gondolták, hegy e népesség nyugatról keleti irányból terjeszkedett, de miután kiderült, hogy a magyarországi leletek korábbiak, mint a bádeni leletek, a péceli műveltség nevet kapták. Velük a Kárpát-medence népessége olyan állagra szaporodott, hogy a keletről jövő lovas hódítók nyelvüket ötvözhették, de megváltoztatni nem tudták. Ugyanis, a lovas hódítóknak nem volt jelentős köznépe. Földműves nem tudja a lova hátára pakolni a termőföldjét. Az újkőkori földművesek Erdélyben kőből, az Alföldön sátorszerű kis házakat építettek, de voltak felmenőfalu nagyobb házaik is. A Dunántúlon pedig hatalmas gerendaházakat építettek, amelyekben helye volt a nagycsaládnak. Anyajegyű társadalomban éltek, tehát a család legidősebb nőtagja gondoskodott a megélhetésről, a család rendjéről. A terményt nagy méretű cserépedényekben tárolták, amely védte a rágcsálóktól és nedvességtől.

Felmerülhet a kérdés, ha az újkőkori földművesek a magyar nyelv újkőkori alakját beszélték, akkor miért nem beszél Európa népessége magyarul? Dr. Gáboriné Csánk Vera ezt írta Az ősember Magyarországon (Gondolat 1980) című munkája 250. oldalán: „Egyszóval az ősember korát és civilizációját nem tudjuk összekapcsolni a fiatalabb kőkorral. Az első földművesek délről, valahonnét a Balkán felől érkeztek hozzánk. Idegenek voltak, és alig találtak itt fennmaradt embercsoportokat.”: Miért nem tudják „összekapcsolni az ősember korát a fiatalabb kőkorral”? Azért, mert az átmeneti kőkorban (Mesolithic) az Alföldet a mocsár, helyenként az állóvíz borította 3000 évig. E korból hiányzanak a régészeti leletek és emberi maradványok. Az utolsó jégkor kb. 11 ezer éve ért véget, melynek az utolsó közel 2000 éve volt a leghidegebb. A felmelegedés beállta után a Kárpátokban felgyülemlett hó és jég olvadásnak indult, és az mind az alföldre zúdult. A felszáradási folyamatában kialakult a mérsékelt égövi növény és állatvilág. 8000-éve Tarnaőrsön megjelentek az ősvadászok, s mintegy 200 évvel később a földművesek. Nos, milyen termőföldje lehetett a felszárad mocsárvilágnak? Kiváló! A magyar Nagy-Alföld népsűrűsége legkevesebb kétszerese, de inkább háromszorosa lehetett az átlagnak. Ez tartotta meg nyelvüket és génjüket, amely megvan a mai magyarságban. Ha valaki ránéz Európa földrajzi térképére, akkor nem kell nagy képzelőerő, hogy lássa a különbséget Alföldünk és Európa más alföldjei között. Az ott élőket beolvasztották a későbbi népek.

Mit kell tudni a nyelvek kialakulásáról? A földművesek ősei az ősvadászok voltak, tehát a földművesek az ősvadászok nyelvét beszélték. A letelepedett életforma eredményezte az emberiség egyre rohamosabb szaporodását és a nyelvek elkülönülését. Azonban, minden nyelv megőrzött néhány tucat szavat az ősvadászok/földművesek nyelvéből. Ebből alakult ki a tudomány, mely szavak adása, vevése és kölcsönzésére épült. A gondot az okozza, hogy az egymástól távol álló nyelvekben is akadnak magyarral azonos szavak. Például, a leghajmeresztőbbek az angolban: haj=hair, nyak=neck, torok=throat, has, bél=belly, gyermek=child, ház=house, fal=wall, föld=field, stb. Magyarországon voltak, és talán még ma is vannak vidékek, ahol a gyermeket családnak nevezik. A különbséget az jelenti, hogy egy bizonyos nyelv mennyit tudott megtartani az ősvadászok/földművesek nyelvéből.

Az írás születése és kialakulása. Az emberi szellem csúcsterméke az írás. Mai ismereteink szerint az írás Észak-Balkánon és a Kárpát-medencében született és alakult ki Kr. e. 5500 és 5000 között. Az 1800-as évek utolsó harmadában Torma Zsófia régésznő figyelt fel az ősi cserepeken lévő jelekre. Úgy vélte, hogy azok Mezopotámiából kerültek valamilyen módon Erdélybe. Később úgy vélték, hogy a székelyek ősei, a hunok hozták a Kárpát-medencébe. A régészeti leletek kormeghatározásának tökéletesedése döntötte el a kérdés mibenlétét.

1961-ben egy román régész, Nikolae Vlassa (édesanyja neve Zöldi Judit) három cserepet talált a Maros-menti Alsótatárlakán egy női sírban. A két téglalap alakú cserép egyikén kecske bekarcol rajza látható, míg a másikon írásjelek. Képírás. A harmadikon, a korong alakú cserépen pedig vonalas, tehát rovásjelek láthatók. E cserepek a világ tudósai körében nagy vihart kavartak. Némelyek mereven kitartottak amellett, hogy a cserepeket egy vándor hozhatta Mezopotámiából. Nem tudták elfogadni, hogy Erdélyben, Mezopotámiától függetlenül, és sokkal korábban írásos régészeti leletek léteznek. Elvégeztek minden kormeghatározó vizsgálatot a cserepeken, melyek kapcsán megállapították, hogy a cserepek helyi agyagból készültek, és korukat 7300 évesnek mutatták ki. Továbbá, a két írásos leleten két különböző írásfajta van. 7300 évvel ezelőtt? E két fajta írás ment le Mezopotámiába mintegy 1800 évvel később, és jutott el az ősi Egyiptomba is, ahol szintén a szóban forgó földművesek alapították az eredeti ősműveltséget. Ezért lehetséges az egyiptomi hieroglifák magyar olvasása.

E térkép a The Danube Script in light of the Turdas and Tartaria discoveries-ből való

Kiadta a National History Museum of Transylvania, 2009.

A világosbarnával színezett terület az írás születésének bölcsője, mely azt mutatja, hogy a Balkán délkeleti csücske, ahová a földművesek a legkorábban megérkeztek, nem tartozik bele. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az írást nem a földművesek hozták magukkal. Nem lehetetlen, hogy az írás az ősvadászokkal kezdődött, amit átvettek a földművesek és tovább fejlesztették, de a földműveseket se lehet kizárni a feltalálás lehetőségéből.

     

A Maros-menti Alsótatárlakán talált vonalas, rovásos korong, melyen a mai székely-magyar rovásírás betűinek alaki azonosai láthatók. A Z, az Ny, és a Gy. Jelösszeírásnak mutatkoznak a bal és jobb alsó negyedben látható jelek. A székely-magyar rovásban ma is használják a betűösszeírást, amely az írás gyakorlatának folytonossága mellett tanúskodik.

A téglalap alakú táblácskán képírás látható, mely arról tanúskodik, hogy a Nagyasszony 7300 évvel ezelőtt két írásfajtát ismert. Ezen írások mintegy    1800 évvel később jelentek meg Mezopotámiában és Egyiptomban.

            

Dr. Roska Márton régész 1910-ben ásott a Maros-menti Tordoson, ahol ezen írásos leletek kerültek elő, melyeken a jelösszeírás látható. Friedrich Klári tanárnőnek köszönhetjük, hogy kemény és kitartó munkával összegyűjtötte a régészeti leletekről az írásjeleket, melyek ma a székely-magyar rovásírásnak a betűi.

E rovásbot a hazai hazafi, Paradzsik Zoltán gyönyörű munkája, amely azt is érthetővé teszi, hogy miért írnak rovással jobbról balra. Az írásos cserépleletek mellett minden bizonnyal bőven lennének fára rótt leletek is, de sajnos a fa elkorhad. A rovó a kifaragott fát bal kezével a bal vállához szorítja, és a fa távoli pontján kezdi a rovást, és folytatja a válla irányába. Ez eredményezte az írás jobbról balra haladását, amely egyben igazolja, hogy a rováshoz nagyobbrészt a fát használták. Ahol nem volt elégséges fa, ott agyagba karcolták az írásjeleket és kiégették. A suméroknál ékírásba fejődött át.

Megszívlelendő Dr. Fóthi Erzsébet antropológus szavai: „A felső paleolit korban már biztosan éltek emberek a Kárpát-medencében. A tömegesen megjelenő leletek az újkőkorból kerülnek elő, az utolsó jégkorszakot követő időkből… A magyarságnak a Kárpát-medencében nagyon mélyen gyökerező történelme van… Miért emeljük ki azt az egyetlen ágat, amely már a honfoglalás korában nagyon vékony ág volt az itt talált népességhez képest”. (Mórocz Zsolt író beszélgetett Dr. Kustár Ágnes és Dr. Fóthi Erzsébet antropológusokkal, amely megjelent a Hitel 2011. májusi számában Emese mitokondriális álma címmel.)

Legújabban Révész Péter, a Nebraska Egyetem professzorának megfejtései is a magyarság kárpát-medencei őshonossága mellett szólnak. Ugyanúgy, mint az olasz nyelvészprofesszor, Mario Alinei egy etruszk ivócsészén szereplő rovásírásnak magyar megfejtése. Alinei a kutatása révén arra az álláspontra jutott, hogy az etruszkok a Kárpát-medencéből jutottak Itáliába, és magyarul beszéltek. Legkorábbi régészeti leleteik Kr. e. 900 tájáról kerültek elő. E kor egybeesik a lovas-műveltségű kimmérek Kárpát-medencében való megjelenésével. László Gyula régész/történész a Vértesszőlőstől Pusztaszerig című könyvében azt írta, hogy a kimméreket a szkíták szorították ki a Fekete-tenger feletti térségből. Alinei megtalálta a kettős-fejedelemséget az etruszkoknál, a kendét és gyulát, amely a keleti hódítók vezéri fölállítása mellett szól. Elképzelhető, hogy a lovas-műveltségű hódító kimmérek egy része Itáliában kötött ki, s mint etruszkok ismertek?

Az előzőekben leírtak, és tudósaink megállapítása a magyarság Kárpát-medencei őshonossága mellett tanúskodnak. Ezen ismeretek a birtoklástudatának pillérei, melyek alapkövei a magyar jövő építésének!

 

Nyilatkozatok a Magyar Nyelvről

(Kivonat: Berzsenyi Dániel Prózai Művei, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 281. oldal.)

            „Régóta gyanús lévén előttem az a régi előítélet, mely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, amelyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzetek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származatját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam.

           Vizsgálataimnak első tárgyai valának azon fizikai (természeti) dolgoknak nevei, melyek természet szerint az embereknek és beszédnek legelső, legszükségesebb objektumai (tárgyai) voltak, mint: föld, víz, tűz, nap, stb., melyeknek hihetőképpen legelsőbb adának nevezeteket az első emberek.

            Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általláttam azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalám azt, hogy legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezetei nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni,

Sir John Bowring a Poetry of the Magyars című, 1830-ban kiadott verseskötete előszavában a következőt olvashatjuk:

            „A magyar nyelv más nyelvektől távol áll és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából fejlődött ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.”

Az amerikai tudós, Grover S. Krantz a Geographical Development of European Languages (Az európai nyelvek földrajzi kialakulása) című munkájában ezt írta:

„Beleértve például, hogy a görög nyelv a jelenlegi földrajzi helyén Kr.e. 6500-zal, míg a kelta Írországban Kr.e. 3500-zal kezdődően alakult ki. A magyar nyelv ősisége Magyarországon legalább ilyen meglepő; Úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét.”.

Arthur Custance (angol származású, majd Kanadába költözött) a Doorway Papers című tanulmánysorozatában a következőt idézi Sir. William Dawson (szintén kanadai) a Fossil Men and Their Modern Representatives (Kövült ember és mai képviselői, 1883.) című munkájából:

„Ha figyelmen kívül hagyjuk ama szavakat, melyek az állati és természeti hangok utánzás révén jöttek létre, és amelyek mindenütt hasonlítanak egymásra, azt találjuk, hogy a legkövetkezetesebben használt szavak az ’Isten’, ’ház’, ’ember’, stb., melyek olyan tárgyak nevei vagy gondolatok kifejezői, amelyeket gyakran használtak a mindennapi életben, s amelyek következésképpen a legkevésbé változtak a fejletlen műveltségű népeknél. E nyelvek részleges ismerete is elég ahhoz, hogy felismerhető legyen kapcsolatuk a keleti földrész (Eurázsia) ónyelveivel, melyekben a gyökszavak bő változata állandósult, sőt némelyikben a nyelvszerkezeti hasonlóság is felismerhető. Olyan időtálló a kapcsolat, hogy oldalakat lehetne megtölteni a mai angol, francia vagy német szavakkal, melyek rokoníthatók az Algonquin törzsek és a legősibb európai nyelvek szavaival, mint a baszk, a magyar és a távol-keleti nyelvek szavaival.”

Az itt leírtakat szíves figyelmébe ajánlom a történelmi érdeklődéssel megáldott fiataloknak és ifjúságnevelőknek!

Radics Géza (2013. november első felében. Kibővítve 2025 január)