Mit jelent a fandangó, honnan származik?

Szerző: | 2021.05.08. (szombat) - 22:24

„A tovafutó idő, eltakarja a titkos nyomokat” Hogyan jutottam el a fandangó jelentésének vélelmezett megfejtéséig?

Ezeket a sorokat úgy írom, hogy az érintett területek egyikében sincs semmilyen alapképzettségem, mérnök vagyok. Itt inkább az útkeresést, a logikai összefüggéseket írom le, korlátozott ismeretanyagom felhasználásával és lelki motivációval.

Jó 20-30 éve, mikor megjelentek nálunk a perui, bolíviai zenészek az utcán és tereinken.

Megálltam és csodálva hallgattam őket. Már korábban is kaptam kazettán néhány hasonló zenét. Nagyon szerettem mind a ritmusát, mind a dallamát és hangszereik hangját. Elcsodálkoztam, hogy miért áll hozzám ilyen közel ez a zene? Milyen lelke lehet annak a népnek, melynek ilyen a dallam- és ritmus világa?

Persze, az okát nem tudtam, csak arra gondoltam, valami vérrokonság lehet. No, de ilyen távoli világgal, kizártnak tekintettem.

Majd megjelentek Móricz János kutatásaival kapcsolatban levelek, közlések.

Ezek szerint, a panamai csatorna építésén dolgozó magyar mérnök, elmondja, hogy több építőmunkás (Dél-amerikai származású) megértette a beszédét, amit magyar kollégájával vitatott meg. Ezen Móricz elcsodálkozott.

Majd visszatérve, Dél-Amerikába, a perui és bolíviai határ környékén, talált egy barlangot (a Táltos-barlangot, amit az ottaniak Tayos-barlangnak neveznek). A barlangot az indiánok őrizték. Móricz kimászásakor, el is csípték és elfogták őt. Megkötözve látta a törzsi előkészületeket, megállapította, hogy most a kivégzése fog történni, mert nagyon tiltott területre lépett be. Tudta, hogy innen nincs menekvés. Letérdelve elkezdett hangosan imádkozni. A nagy készülődés forgatagában, a ceremóniát vezénylő sámán észrevette, hogy a mi Jánosunk térdre borulva imádkozik. A sámán, hirtelen leállította a ceremóniát, és meghallva Móricz beszédét, azt mondta, „ez az ember, a mi isteneink nyelvén beszél”. Így menekült meg, majd barátságba került velük, hogy kíváncsiságának eleget tegyenek, lekísérték a barlangba. Ott számos aranylemezt talált, amiken rovásírásos szövegek voltak. Azok őrzői, azt mondták, hogy ezeket tilos feltárni, mert az emberiség még nem elég érett a megértésükhöz.

Egy Simon Péter nevű, mohácsi mérnök tollából hasonló, a régmúltból eredeztethető nyelvi rokonítás felfedezést találhatunk Kanadában.

No, ez nem tartozik a fandangóhoz, csak azért írtam le, mert milyen előzményei voltak, hogy ez engemet foglalkoztasson.

Tehát visszatérve, már sok évvel ezelőtt, hallottam ezt a zenét, de akkoriban még nagyon elfoglalt voltam. Akkor is feltűnt, amit a zenei szótárban találtam róla, hogy ¾-es vagy 6/8-os ütemű régi spanyol tánc.

Kb. három hete, oldalfülön láttam, mikor La Fóliát keresgéltem, a Boccherini fandangó feldolgozást. Ráismertem, hogy nekem ezzel már volt dolgom. Aztán kerestem más feldolgozásokat. D. Scarlatti és Soler műveit meghallgattam.

Elcsodálkoztam. Ugyanaz az érzésem volt, mint a perui, bolíviai zenénél. Miért vonz ennyire, mintha a véremben volna. Miért?… Itt is megállapítottam, hogy több száz vagy ezer éves távlatban ilyen nem lehet. De így van-e?

A téma nem hagyott békén. Minden szerző különböző zenekari összeállításában, hangszeres változatokban és a táncos előadásokat is végig néztem, hallgattam, naponta többször, hiszen időm volt rá.

A. Soler feldolgozása tetszett a legjobban, no meg Boccherini-é.

Először, az életfa analógiára gondoltam, mert az egész zene és a ritmusa olyan, mint egy élő organizmus volna.

https://www.youtube.com/watch?v=q13W_HcLkNM&list=RDq13W_HcLkNM&start_radio=1  Jean Rondeau előadásában. A bal kéz adja szívverés ritmusát (általában), a dallam hullámzása a lelki hatásokra való változást.

Majd megvizsgáltam, tartalmazza-e az aranymetszést. Megszámoltam, a felfelé ívelő dallamszakasz és a lefutó ütemeit. Mindegyiknél két szomszédos Fibonacci számot kaptam 3:5, 8:5 vagy fordítva. Ezek az arányok közelítik szám érték szerint az aranymetszés értékét. A pergősebb részeknél ezt már nem tudtam követni, de a bennem kialakult harmónia arra utal, hogy ott is stimmelhet.

Később, Soler nevén akadt meg a képzeletem, hiszen ez a név a Naphoz köthető. Lehet-e benne valami? Talán, a mi ősi hitünkben lévő Nap imádat, a Sole, a Nap latinos változata jelentésében.

Életrajzát tekintve katalán származású (no, itt már gyanakodtam, valami rokonság lehet).

Már gyermekként zenét tanult (6 évesen), majd az L’Escoriálban tanult, katolikusként, így lett Páter Antonio Soler (1729-1783). Templomi orgonistaként működött. Írt több művet csembalóra, szonátái ismertebbek.

Elgondolkodtam a történelmen és az időskálán, valamint a hangszerek fejlődésén, kialakulásán.

Persze, eközben, szerettem volna tudni a „fandango” szó jelentését, származtatását.

Az első szótárban válasz nem volt, csak üres mező. A másodikban csak az „összevisszaság” volt a sok között, még „matador” is.

Visszaírtam magyar szóként az „összevisszaságot”, ott már nem kaptam vissza spanyolként a fandangót, a sok szó között nem volt, amit ilyenként kidobott volna. Marad a kérdés, mit jelent, honnan ered?

Visszatértem, Soler katalán származásához. A vérvonal érdekelt. A nevének latinos változatán kívül semmit nem találtam. Ez kevés. Mikor jártak ott magyarok, meghatározó módon? Persze, Atilla Catalaunumi csata (Galliában), és az előretolt helyőrségei. A helyőrségek kapitányait ő ispánoknak nevezte. Spanyolország neve is innen származik, Hispánia. Ez már erősebb érv a vérvonal lehetőségére.

Hiszen tudjuk, hogy Atilla hírvivőket küldött az ispánjaihoz, jöjjenek a catalaunumi csatához segítségére. De mire nekiindultak, az úton hírét vették, hogy Atilla megnyerte a csatát (a lovaik nyergeiből hegyet majd tüzet rakva, így a vastag védő falakat sikerült lerombolniuk). Ezért az ispánok visszafordultak. Egy részük Atilla haragjától tartván Gibraltár irányába indult és átkelvén a szoroson, Észak-Afrika területén szétszóródtak, megalapítván a Magreb államokat. Marokkótól Líbiáig, ma is így nevezik ezeket az Észak-afrikai államokat gyűjtő néven (még helységnevekben őrződik a hun jelenlét). Tehát Atillának népes serege állomásozhatott, Gallia és Hispánia területén (akkor még nem nevezték így). Katalóniában, Asturiában és Aragóniában biztosan. De hát ez 451 nyarán volt. Ez több mint 1000 év a fandangó modern zenei feldolgozásáig. Lehet ez?

Miért ne lehetne, hiszen ez népi tánc formájában terjedt el. Akkor még nem volt csembaló. Húros hangszerek voltak, melyek első billentyűs változata a spinét volt (1300-1400-as évekre tehető, pengetősként), ebből fejlődött ki a csembaló, majd későbbi ütős változata a klavikord. A pergő ritmust sok esetben a tánc kopogása adta.

A komolyzenei feldolgozások, D. Scarlattival (1685-1757) kezdődtek. Ekkorra már, a spanyol területről átterjedtek, olasz és francia területekre. A tánc eredetileg páros tánc volt, azzal a szabállyal, hogy a párok tánc közben nem érinthetik egymást. Nem énekeltek csak lábukkal kopogták a ritmust tánc közben.

Mivel, a pörgő ritmusnak a lábbal való kikopogása, kidöngetése igen nagy figyelmet és jelentős fizikai munkát igényelt, megjelent a kasztanyetta, amit a táncoló már kézzel kezelt tánc közben, a lábmunkát megkönnyítve.

Maga az elnevezés a táncban az ütem létrehozásának módjára utalhat, fán dongó. Így csak magyarul érthető, ezért nem található a spanyol szótárban, spanyol szavak összetevéséből.

A hipotézissel összhangban áll az is, hogy érzelmileg és változó sebességű ritmusa, majd mintha egy pillanatra megállna, rokonként viselkedik a mi rapszódiáinkkal. Íme:

https://www.youtube.com/watch?v=LdH1hSWGFGU    Liszt: 2. Magyar Rapszódia, Lisitsa

Majd, látni (hallani) fogjuk, hogy ezen stílusjegyek, analógiát mutatnak a két műfaj között.

A korábbi korleírást, történelmi előzményt, azért írtam, hogy a dolog lehetségességére utaljak.

A kasztanyetta és más ütős, pengetős hangszerek megjelenésével (pl. csembaló), már kezdett Spanyolországon kívül is terjedni, mint tánc és zenemű is. A szigorú szabályok is kezdtek fellazulni. Az éneklés nem jött be mert, ha énekeltek, azt már flamencónak nevezték. A fandangóból fejlődhetett ki később a flamenco, de még kezdetben az Andalúziába elterjedt malagéna is.

Visszatérve, a magyar szavak magyarázatához: a színpad, amin táncoltak, az egy dobogós, faépítmény volt. Még azt is figyelembe vehetjük, hogy a boroshordó ellenőrzését a borászok, a hordó dongájának megkopogtatásával végzik. Ha mélyen dong és sokáig, akkor már üres, ha tompábban és magasabban, akkor még sok lehet benne. Tehát a fandangó jelentése, a fának a dongatása tánc közben.

Boccherini feldolgozásból kiválasztottam néhányat. Azt is láthatjuk, hogy a lábmunka néhol már alábbhagy, pótolja a kasztanyetta.

https://www.youtube.com/watch?v=DFWODce9CHA Boccherini Sara Calero, a hölgy balettművész. A lábritmust pontosan végzi, de használja a kasztanyettát is. Gyönyörű a tánc (még a büszke testtartás is megjelenik benne) és jelentősen alkalmazza a jelentés szerinti fandangót, a lábbal való, ritmus teremtést.

Még a ló oldalazó mozgását is kitáncolja. Ez is megerősíti a hunokhoz való köthetőséget. Nagyon jó és értékes interpretáció. Valamit tud a művésznő, amit én csak sejtek.

https://www.youtube.com/watch?v=Po0skg1oet4 még ebben az előadásban is eléggé ki van domborítva a lényeg, a fán dobogás, dongatás.

https://www.youtube.com/watch?v=QrdeD8LLoCM Ebben az előadásban, már szinte csak a kasztanyetta adja a ritmust, persze a hangszerek is jók. A táncosnő is jól mozog, kedves tekintetű, de itt már nincs meg a lábbal való ritmuskeltés, mindent a kasztanyetta pótol a ritmushoz. Ettől még fandangónak nevezik, habár már az eredeti értelmében nem az. A táncból hiányzik a lényeg. Persze így is fenn fog maradni, mert így is gyönyörű. Így egyszerűbb a hasonló élmény előidézéséhez, a megigézéshez.

Most nézzünk meg néhányat A. Soler feldolgozásából. Itt már nincs táncos előadó, a csembaló képes a pergő ritmust adni, habár van ahol kasztanyettát is használnak.

https://www.youtube.com/watch?v=qkyYB_4X70c    Monika Forys és Tomas Celis Sanchez

https://www.youtube.com/watch?v=KuPxUv5dgro      A. Soler: Fandangó, Richard Lester csembaló, egy melankolikusabb, mérsékeltebb változat.

https://www.youtube.com/watch?v=lr8KXlzwPgU      A. Soler: Fandangó, Olga Pashchenkó

Figyeljük meg a kézkeresztező játékot. Ezt a kísérő ritmus (rendszerint a balkéz, itt nem így van, de van) folyamatossága miatt vezette be D. Scarlatti, aki elég sok szonátát írt csembalóra.

Mégegy előadás, zongorán: https://www.youtube.com/watch?v=L6DXQ1ZXhmI

Másik megjegyzés: Haydn-t tartjuk a vonósnégyes műfaj atyjának, több mint 60 vonósnégyest írt. Ami meglepett, hogy L. Boccherini 91-et írt. Ez csak számosságot jelent, nem minőséget. Habár nem ismerem, ennek is érdemes utánanéznem.

Következtetések:

A történelmi időfolyam, a két nép keveredése, a hagyományok átadása, átvétele lehetővé teszi a hipotézis meglétét. Atilla ispánjai és csapatai nem egy turistaúton jártak ott, hanem ott tartózkodtak életük java részén. Vélhetően egy részük ott le is telepedett, családot alapított, utódokat hagyott ott. Ilyen módon a hagyomány átadására volt idő.

A szó jelentése szerint, magyar, (hun) eredetű. Csak így érthető. A magyar nyelv jellegzetesen kifejezi képekben, folyamatokban tömören a jelentését (pl.: „fázik”… azaz „fát keres”, nem birtokolja a hideget (mint azt az angol vagy francia fejezi ki, hanem megoldást ad a problémára – az értelmezés: Kiss Dénes nyomán). A fandangónál is a megadja a tánc módjára a megoldást: fán, padlón, színpadon való dongatás, ritmuskeltés.

A stílusjegyek hasonlósága a Magyar Rapszódiákkal erős analógiát mutat.

Fennmaradt a kérdés: Ha eredetéhez a magyarságnak köze van nálunk, a Kárpát-hazában miért nem maradt fenn? Hasonló döngetős, dongatós táncaink vannak, az mégsem a fandangó. Feltehető, hogy a spanyol hatásnak súlyozott jelentősége van, a temperamentumnak, az ottani szokásoknak. Tehát nem magyar területen terjedt el, csupán magyar (hun) hatásra jöhetett létre.

Q. E. D.

Paks, 2019.06.20. Kiss József György

Elérhetőségem: , tel.: 06-20-519 66 07

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Pin It on Pinterest