Keszthely-Fenékpusztán 1998-ban, egy előkelő férfi sírleletei között találták ezt, a kora avar korból származó pajzstövises csatot, melynek hátoldalán felirat olvasható. 2015-ben jelent meg a lent hivatkozott könyv 444. oldalán.
Szenthe Gergely régész, latin betűknek nézve, balról jobbra haladva, ANTIKON feliratot olvasott rajta. Jó szándékkal fogadjuk el, hogy a rovás A betűt latinosította, de őt az sem zavarta, hogy a következő 2 függőleges vonal nincs összekötve, s ezt mégis N betűnek nevezte ki. A következő két betű megfelel a T és I latin betűnek, s aztán jön a kis K betűnek nézhető jel. Végül van egy X jel a teteje ívesen bezárva. Ebből aztán kiolvasta, hogy: ON. Hogy milyen összefüggés alapján tette ezt, az számomra nem világos.
A 6. században még az elkülönülő népek írásjelei több átfedésben lehettek. Rovásszövegként és jobbról balra haladva: Elsőként a B betű ótörök változatát láthatjuk (Griemsmann Frigyesi Piroska: Eszék közelében fellelt bronztükör felirata), majd jön az Ö betű. Betűösszerovásként az RI következik, majd kétszer az SZ, s végül az A betű. Ezt összeolvasva BÖRISSZA.
Nekem a borissza kifejezés jut eszembe erről, amit az iszákos férfira mondanak. Itt egy bőrből készült szíjnak a csatjáról van szó, s annak is a belső felére rótt betűkről. Ez csak akkor látszik, amikor kioldják a csatot és akár viccesen megmutatja a gazdája, hogy „tölts még, mert ez a bőr issza!”.
Szondi Miklós – 2024
Hivatkozott irodalom:
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei. Magyar Nemzeti Múzeum, Kossuth Kiadó 2015.
0 hozzászólás