A Koronát az 1980-as években közelről megvizsgáló szakemberek mára már megcáfolták azt a képtelenséget, hogy azt utólagosan „latin” és „görög” részből rakták volna össze, ellenkezőleg: az egységes szerkezetként készült eredetileg is [1. – 5.old.]. Pap Gábor művészettörténész írja [2. – 526.old.], hogy 1983 óta bizonyított tény, hogy a korona hátulján lévő három uralkodó képe cserélt kép. Közülük pl. az eredeti foglalaton 26%-kal túlnyúló Dukász Mihály képét durva szögecseléssel rögzítették. Ennek helyén 1613-ban Révay Péter koronaőr még Szent Szűz Mária képét látta s írta le [3. – 224. old.]. Bencsik András 2010-ben figyelt föl rá, hogy a Sándor-palota keleti erkélyén a Korona-dombormű hátulján Szűz Mária látható a Dukász Mihály-kép helyett. Az iparművészeti kivitelező cég vezetőjétől, Félegyházi Károlytól tudjuk, hogy a 2000–2002 között végzett épületfelújításkor Ozsvári Csaba ötvösművész készítette ezt az aranyozott domborművet [4.].

 

 

 

 

 

 

 

 Szembetűnő, hogy a korábbi ábrázolásokon – s Révay különböző kiadásaiban közölt képeken [9. – 37.old.] is -, a Korona pártáján, Jézus melletti négy boltíves részen egyik esetben sem az a jellegtelen „halpikkelyes” díszítés volt, ami most van rajta, helyette alakok rajzát láthatjuk négy esetben is. Kézenfekvő a feltevés, hogy a keresztpántokon lévő nyolc apostollal együtt, eredetileg mind a tizenkét apostol szerepelhetett a Magyar Szent Koronán. Bonyolítja a helyzetet, hogy Révay más Jézus-ábrázolást látott, mint ami a mai Koronán – a jobb kezével áldást osztó, a bal kezében könyvet tartó Jézus van. Révay Péter – a fenti művéből idézve – az „almát tartó Üdvözítőnk képmását” látta.

 

Összegezve: A császárné fejére láthatóan az a Korona került [5. – 166.], ami a Fugger Krónikából [3.] ismert (a Habsburgok elzálogosították a Fugger bankháznak!) De nem mehetünk el amellett, hogy Révay Péter koronaőr volt, aki azon kevesek közé tartozott, akik rendszeresen, részletekbe menően ellenőrizték a rájuk bízott, ládában elzárt Korona állapotát. Nádasdy [6.] nyilván Révay rajzát másolhatta, de országbíróként bizonyos lehetett abban, hogy hiteles ábrázolásra épít. Az általuk közölt rajzok legfőképpen abban különböznek a mai Koronától, hogy az abroncson nincsenek nagy méretű drágakövek, hanem helyettük is képek vannak és a pártán négy alak is van, s teljesen más, az almát tartó Jézus-ábrázolás van rajtuk. Az Országházban lévő Koronán a bolygatatlan képekről és az áldást osztó Jézus képről tudjuk, hogy a rekeszzománc készítésének utánozhatatlan remekművei, ezzel szemben a három képcsere pedig ordítóan durva, hozzá nem értő munka eredménye.

Az ilyen nagy különbségek és kiváltképp a kétféle Jézus kép miatt kérdezem: Hol van az a Koronánk, amit Révay Péter koronaőr kezében tartott és részletes leírást és rajzot közölt róla?

Figyelemreméltó, hogy 1792 előtt a Koronán mindig egyenlő szárú kereszt volt, s az függőlegesen állt. A közvéleményben úgy ismert, hogy a kereszt leesés következtében ferdült el. Igen, volt hogy leesett, de a kereszttel együtt ez nem fordulhatott elő, hiszen a két koronázás közötti időben a kereszt mindig leszerelt állapotban volt a Korona mellett.

Mátéffy [1. – 28.old.] szerint a kereszt ferdesége négy okból keletkezett:

– a keresztpánt felső középső lemeze enyhén balra lejt,

– az Atyaisten képének lemeze a kereszttől balra behorpadt,

– a kereszt szára hajlott (a rajzon túlozva),

– és a kereszt talpát baloldalon felemelték és alátámasztották.

Az első két tényező keletkezhetett a durva bánásmódból, ami azonban csak kis mértékű elferdülést okoz. Azonban a kereszt utólagos alátámasztása (a rajzon is látható cin gömböcskével!) tudatosan célozhatta a Földtengely dőlésszögével megegyező mértékű 23,5 fokos jelentős eltérést. (Megjegyezzük, hogy ezt az utólagos, oda nem illő cinezést bizony a színaranyból készült Szent Koronán követték el.)

 

A szándékos történelemferdítés igyekezete jól látható a Szent Koronánkról készült 1792-ben készült színes rajzon is [7. – 62.old.]. Mellette közöljük az 1790. február 16-án készült összehasonlító rajzot is [9. – 128. old.] ami akkor készült mikor hazahozták a Koronát Bécsből, ahol őrizetlenül, a koronaőrség felügyelete nélkül volt kint 1784-90. között, ahova II. József vitette ki. Ő volt az egyetlen Habsburg, aki nem koronáztatta meg magát a Magyar Szent Koronával, ezért népünk „kalapos” királynak mondta.

Az 1792-es színes rajzon hibát találhatunk, ugyanis a ferde kereszt nem dőlhet ugyanabba az irányba mikor elölről nézzük, vagy mikor hátulról. Az, aki a zománcképeken lévő írást betűnként rajzolta le, az lehet, hogy a ferdeség hibájával egyszerűen üzenni akart nekünk, hogy vegyük azt észre? Ha a Koronát egy építménynek, mondjuk éppen egy templomnak vesszük, akkor kérdezhetnénk, hogy ki látott már templomtornyon ferde keresztet? A Koronánk esetében is tudatos „ferdítéssel” állunk szemben.

A hazaadáskor a párta boltíves- és háromszög elemei egyforma magasak voltak. Mi történhetett velük azóta, hogy ma már ezek az elemek a két szél felé haladva egyre kisebb méretűek?

A 2000. évi I. törvény értelmében a Szent Korona a koronázási ékszerekkel 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között az Országház kupolacsarnokába került. Az ékszerek elhelyezése természetesen a használatkor kialakult hagyománynak megfelelően történt. Koronázáskor a király a bal kezében mindig az országalmát, a jobban pedig a jogart tartotta, ezért most a Szent Korona balján az országalma, a jobbján pedig a jogar látható. Ránézve erre az együttesre, láthatjuk, hogy a koronázási ékszerek közé odaerőltették még a koronázási kardot is. Azt a kardot, amivel a koronázási dombra lóháton fölvágtatott király a négy égtáj felé suhintott. A hüvelyéből kihúzott kard (a hüvely a Korona mögött, a kép jobb oldalán látható) mindig háborús helyzetre utal s arról nem is beszélve, hogy ebben az összeállításban bizony úgy néz ki, mintha a kard a király testébe lenne beleszúrva(!)

Nem tudom megállni, hogy szóvá tegyem: van a koronázási ékszerek gazdagon díszítettségének jobban megfelelő kard, mégpedig a mai napig is Bécsben őrzött kard. Már ránézésre is láthatjuk, hogy ennek a szintén kiváló ötvösmunkának a mintázata mennyire hasonlít a hazatérés korabeli tarsolylemezeink, hajfonatkorongjaink indás-leveles díszítésére.

Bollók Ádám „A magyar honfoglalás kora” című fejezetben [8.] így írja le ezt a kardot: Budapest (Erzsébet híd építésekor találták, 1899). Kovácsoltvas, poncolt rézlemez berakással a pengén, domborított, poncolt aranylemez markolat- és hüvelyveretekkel. Penge hossza: 75,8 cm, teljes hossz: 90,5 cm. KHM Wien, Schatzkammer.

Bollók bécsi szablyának írta ezt a fegyvert, annak ellenére, hogy a szablya széles rövid kard, milyet a szittyák viseltek (Czuczor-Fogarasi Szótár). A képen látható nem is széles, s nem is rövid, tehát inkább kard. Hogy a megtalálása után ez is Bécsbe került, azon már nem is csodálkozunk, de az ettől nem lett bécsi! Miért ne lehetne Budapesti kardnak nevezni, vagy éppen attól függően, hogy a Duna melyik partján találták, lehetne Budai vagy Pesti kard.

A Napnál is világosabban látszik, hogy ez a kard a mi elődeinkké volt. Hasonlóan remek ötvösmunka, mint a koronázási ékszereink, s mintázatából is kitűnik, hogy készítése a Korona elkészültéhez közelebbi korban lehetett, mint a most kiállított, jellegtelen koronázási kard.

Meggyőződésem, ha a Magyar Szent Koronán ismét függőlegesen állhat a kereszt, akkor Atilla kardja vigyázza majd Őt, békeidőben úgy, hogy mellette, a hüvelyében pihen.

Szondi Miklós – Kr.u. 2024. évben

1. Mátéffy Balázs: A Szent Korona. Budapest, Corvinus Kiadó 2003

2. Pap Gábor: Hazatalálás. Püski, Budapest 1999

3. Katona Tamás: A Korona kilenc évszázada. Helikon 1979

4. Ozsvári Csaba: Korona-dombormű. Sándor palota 2002

5. Reprodukció Martin Meytens egykorú festménye nyomán – Magyarország Alaptörvénye, díszkiadás, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2011

6. Nádasdy Ferenc: Mausoleum Regni Apostoloci Regum & Ducum. Nürnberg, 1664

7. Tóth Endre: A Magyar Szent Korona. Kossuth Kiadó 1999

8. Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei. Magyar Nemzeti Múzeum, Kossuth Kiadó, 2015.

9. Pap Gábor: Angyali korona, szent csillag A Magyar Szent Korona – Vérszerződés Kft., Budapest 2013.