Számadó és számvevő juhászaink átadás-átvételkor számot tudtak adni az állatok darabszámáról. Ezt rovásbotokon örökítették meg. Ennek a legegyszerűbb változatát sem lehetett hamisítani, ugyanis úgy készült, hogy miután fölrótták az átadott és átvett darabszámot a botra, azt hosszában elrepesztették. Az egyik felét a számadó, a másikat pedig a számvevő vitte magával. Mikor a legeltetési időszak után találkoztak, összeillesztették a két fadarabot, és összeállt a teljes kép az eredeti állapotról.

Természetesen, a rovásszámok is jobbról balra íródnak:

7 7	6 6	5 5	4 4	3 3	2 2	1 1
V 50	xxxx 40	xxx 30	xx 20	x 10	9 9	8 8
M 1000	B 100	Vxxxx 90		Vxxx 80	Vxx 70	Vx 60

A számainkat is úgy írjuk, mint ahogyan ejtjük őket: pl. tizenegy = tízen van egy = 10 + 1 = x1; huszonkilenc = húszon van kilenc = 20 + 9 = xx9 (és nem a római számokhoz hasonlatosan, ahol ezt 30–1-ként jelölik). Száz fölött a helyi értéket kiírjuk: pl. négyszáz = 4B; kétezer = 2M; azonban a kezdő egyest nem kötelező kiírni (mint ahogyan mondani sem): egy száz = B; egy ezer = M.

Bxxx7Mxx4 137024

2Mx9 2019

M9BV6 1956

M8Bxxxx8 1848