Bár ebben is világrekordot állítottunk föl. Ugyanis amihez más nemzeteknek 1,5-2 év elegendő, arra nekünk 6 év kellett (nem számolva a 10 év előzményt!). Mondhatnánk, hogy az alapos munkának idő kell, de esetünkben nem csak erről volt szó. Mostantól azonban elmondhatjuk, hogy Ön is írhat/róhat őseink rovásbetűivel a számítógépén, s azzal egymás között levelezni is tudnak. Csak annyit kell tennie, hogy föltelepíti a számítógépére azt a rovókorongot/CD-t, amihez fogható még nem született. Jelen billentyűzetét használva választhatja majd azt, hogy a képernyőjén már őseink írásjelei jelenjenek meg, amik Önnek nem lesznek idegenek, azokat csak „fölidéznie” kell önmagában. Kívánom, hogy ezzel a könnyen használható lehetőséggel minél többen éljék át ezt a nagyszerű érzést.

Az amerikai születésű Michael Everson nyelvész, az írások számítógépes kódolásának szakértője 1998-ban fölfigyelt arra, hogy a magyar rovásbetűk még mindig nem részei a világ összes számítógépein használatos betűkészleteknek. Ezért kapcsolatba lépett Dr. Hosszú Gábor egyetemi tanárral, akinek akkor már ismertek voltak a számítógépre megrajzolt rovás-jelei. A kettejük közti együttműködés nem hozott eredményt, így tíz év elteltével Everson azzal a kéréssel kereste meg Hosszú Gábort, hogy hívja össze a hazai rovásszakértőket, hogy egyeztetni tudja velük a nemzetközi szabványosító szervezetbe az ISO/IEC-be készülő beadványát. Ez meg is történt, azonban Hosszú Gábor innentől azt kezdte el hangoztatni, hogy ő is tud írni ilyen beadványt, és így legalább magyar lesz az, aki benyújtja azt. Ezért aztán Sípos Lászlóval és Rumi Tamással egyetemben 2008. október 4-ére megszervezték Gödöllőre azt az értekezletet, ahol fölhatalmazást kértek és kaptak a rovótársadalom ott megjelent képviselőitől, hogy járjanak el a nevünkben a rovásírás szabványosítása terén.

Az ott jelenlévők jóhiszeműségét megerősítette, hogy a három szervező szerkesztésében megjelent „Az élő rovás” című könyv első kiadásában minden tekintetben az szerepelt, amikben az értekezlet résztvevői megállapodtak. Ezzel a jóhiszeműséggel élt vissza Hosszú Gábor amikor a szabványosító szervezetnek benyújtott beadványaiban már eltért a megállapodásoktól és „Az élő rovás” című könyv első kiadásában rögzítettektől. A beadványait nem mutatta be az értekezlet résztvevőinek, így azok visszásságaira csak akkor derült fény, amikor is utána jártunk, hogy miért nem halad előre a szabványosítás. Akkor szembesültünk azzal is, hogy „Az élő rovás” című könyvük 2. kiadásában is a megállapodásainktól eltérő, lényegi változtatásokat hajtottak végre.

Normál esetben egy olyan eljárásnak az időtartama, amely során egy jelkészletet szabványosítanak és elismert írásként bekerülhet a világ számítógépeibe, általában másfél-két év, ami esetünkben a 2010-es év lett volna. Azonban 2012 tavaszára már három és fél év is eltelt, s még mindig semmi eredmény nem volt. Helyette azt láthattunk, hogy a fent említett három fős társaság Rovás Alapítvány név alatt egy kibővített, egyedi formákat mutató rovásábécével jött elő s még a rovástábla-állítást is kisajátították maguknak.

Jelkészlet táblázat

A jóhiszeműségünkből „kigyógyulva” 2012-ben láthattuk, hogy bizony már 2008 óta félrevezettek és becsaptak bennünket. Kiderült, hogy Hosszú Gábor már az első beadványában rovásbetűkként szerepeltette a dz, dzs, q, w, x, y jeleket, melyek azonban soha nem voltak rovásbetűk. A 2008-as gödöllői értekezleten ezek a jelek újkori ligatúrákként (betűösszerovás) szerepeltek. Így láttuk őket viszont az említett „Az élő rovás” könyv első kiadásában is, azonban a senkinek be nem mutatott beadványaiban Hosszú már rovásbetűkként szerepeltette azokat. Ez azért elfogadhatatlan, mert ezek az évezredes rovásjelkészletünktől idegenek, azok csak a későbbi latin betűs írásunk jeleiként jelentek meg és nem is felelnek meg a magyar ábécé jellegzetességének, miszerint az csakis az egy hangnak megfelelő betűkből áll. Aztán az is kiderült a Hosszú-féle beadványokból, hogy a betűinket nem a hunoktól, sőt egy részét a kazároktól származtatja. Ezzel az állításával szembe megy az írásszakértő eleink szinte kizárólagos többségével. A 2008-as értekezleten nem is volt szó az írásunk történetiségéről. Magam is azok közé tartozom, akik abban a tudatban voltunk akkor, hogy ez annyira egyértelmű, hogy nincs is mit beszélni róla.

2012-ben aztán kétszer is – Solton tavasszal „Az egységes rovás” címmel, majd Budapesten a Magyarok 8. Világkongresszusán – szakmai értekezletet tartottunk, akik felelősséget érzünk az ősi írásunkkal kapcsolatos eseményekért. Tételesen megállapítottuk a fentiekben részletezett félrevezetéseket. Ma már kijelenthető, hogy hiszékenyek voltunk, amikor Hosszú–Rumi–Sípos-hármasra úgy bíztuk rá a szabványosítást, hogy közben nem követeltük meg tőlük, hogy folyamatosan tájékoztassanak bennünket a szabványosítási tevékenységükről. Hagytuk, hogy hivatkozhassanak ránk – a 2008-as gödöllői értekezlettől kezdődően –, miközben nem egyeztették velünk egyetlen lépésüket sem. Sajnos, ma már tudjuk, hogy a hátunk mögött intézkedtek, s majdnem sikerült is nekik kisiklatniuk a hagyományokon alapuló rovásírás szabványosítását.

2012-től aztán mi is részt vettünk a Magyar Szabványügyi Testület munkájában és a Michael Everson – Szelp Szabolcs-féle beadvány támogatásával érvényesíteni tudtuk, hogy az a jelkészlet kerüljön a világ számítógépes készletébe, amit az őseinktől kaptunk, mindenféle idegen jelektől és idegen származtatásoktól mentesen.

2014-ben már elmondhattuk, hogy túl vagyunk ősi írásunk szabványosításán. Hangsúlyozni szükséges, hogy nem az őseinktől örökölt rovásbetűinket kellett szabványba „igazítanunk”, hanem ezek számítógépre történő alkalmazását kellett nemzetközi szinten szabályozni. Így került Unicode szabványba 2014-ben ősi írásunk Old Hungarian néven az ISO/IEC 10646:2014 szám alatt. Ez, magyar bevezetésként MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal közzététetett a Magyar Szabványügyi Testület hivatalos lapjának, a Szabványügyi Közlönynek 2015. július 1-i számában. A Unicode a különböző írásrendszerek egységes kódolását és használatát leíró nemzetközi szabvány, mely – egyszerűen fogalmazva – ahhoz szükséges, hogy a világ összes számítógépének képernyőjén ugyanaz a betű jelenjen meg mikor egy adott billentyűt nyomunk le.

Tudjuk, hogy vannak már, akik évekkel ezelőtt, egyéni módon megoldották, hogy a számítógépeiken használhassák a rovásbetűket, de itt most ennél lényegesebben többről van szó. Mostantól ugyanis azon az úton indultunk el, aminek a vége az lesz, hogy egy idő múlva már minden számítógép alap-betűkészletében benne lesz majd az Old Hungarian, s azt bárki szabadon választhatja a többiek közül. Ehhez most még egy lépés hiányzik, aminek megtételére hívjuk mindazokat, akik szeretnék előrelendíteni ezt az ügyet.

Tehát, a szabványosítás következtében már ott van az Old Hungarian (azaz Régi Magyar) a világ számítógépes jelkészletében, de hogy azt használni is tudjuk, kell hozzá egy billentyűzet-kiosztás. Olyan ez, mint mikor már megvan az autó, de kell hozzá egy indítókulcs is. Tisza András rováskutató és számítógépes szakembernek köszönhetően megszületett az a rovókorong (CD), ami tartalmazza azokat a programokat, melyek föltelepítésével a számítógépünk billentyűzetét „megtaníthatjuk” arra, hogy róni is tudjunk vele. Ezen a rovókorongon a részletes használati útmutató mellé András készített még öt betűkészletet is, hogy változatosan tudjunk róni a számítógépen, hogy azokkal szövegeket szerkeszthessünk, s rovásbetűkkel levelezhessünk is egymással. Nem kell új billentyűzet megvásárlására gondolnunk, mert a rovókorong mellett található még az a néhány rovásbetű rajzolata is, amit a billentyűzet gombjaira ragasztva, teljes értékű rovás-billentyűzetet tudunk „előállítani”.

Ha most minél többen föltelepítjük a rovókorong tartalmát a számítógépünkre és akár egymás közti levelezésben is az Old Hungarian betűket használjuk, s mindezt minél szélesebb körben tesszük, akkor fölgyorsítjuk annak esélyét, hogy a szoftverforgalmazók és -gyártók fölfigyeljenek rá és megteremtsék annak a lehetőségét, hogy a jövőben majd alapból benne legyen minden számítógép kínálatában.

Elmondhatjuk majd, hogy a számítógépeinken tudunk róni is. A róni ige használatának egyértelműsítéséről szólva idézem a Czuczor-Fogarasi szótárból az ÍR ige magyarázatát: „Eredeti értelménél fogva hangutánzó s karczolást, perczegést, karczolva, perczegve metszést jelent, annyi mint valamit bemetszve, bevágva, bevésve jegyez, … s rokon vele a mélyhangú s megfordított ró (metsz, bevág).” Ez kínálja azt a nagyszerű lehetőséget, hogy már a tevékenység megnevezésével különbséget tudjunk tenni, hogy mikor melyik betűkkel végezzük ezt a tevékenységet. Tehát, ha azt mondom, hogy rovok, akkor ezzel azt tudom egyértelműsíteni, hogy ekkor a rovásbetűket használom, míg ha írok, akkor az a latin betűk használatát jelenti.

Rovás képernyőkép

Köszönjük azon személyek és szervezetek támogatását, akiknek a szabványosítás során az együttműködő közreműködése kellett ahhoz, hogy az a jelkészlet kerülhessen szabványosításra, ami teljes mértékben megfelel annak az örökségnek, amit az őseinktől kaptunk. Kiemelve közülük a Magyarok Világszövetségét, s annak Világkongresszusait és a Forrai Sándor Rovásíró Kör szellemiségét képviselőket.

Aki szeretne részese lenni a szabványosítás gyakorlatba való átültetésének, az most adománnyal is megteheti ezt a Természetesen Egyesület 10402984-50526565-72891007 számú bankszámlájára való befizetéssel.

Nagyszerű dolog belegondolni, hogy a tatárlaki korong után nyolc ezer évvel egy olyan rovókorong született, ami ebben a felgyorsult világban is lehetővé teszi, hogy a világ ma ismert jelkészletei közül a legrégebbit használhassuk mostantól.

Szondi Miklós