József Attila ennél továbbment:
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”

Aranyosi Ervin kérdésként mutat rá a tükrünkre:
„S mi van, ha Istened lelked mélyét lakja,
beléd bújt, s körülvesz szerető alakja?
Ha egy vagy Ő vele, s része is vagy, egyként,
s testvérként tisztelhetsz minden más teremtményt?”

Weöres Sándor pedig tudta, hogy egyedül nem megy:
„Még nem vagyok egész, és mire az lehetnék,
már több leszek annál, hogysem magamban lehessek egész.”

Weöres Sándor: Ki minek gondol…

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad, ki e jelet vonja

s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

1946

Szondi Miklós: Ki minek gondol… vers tükrözése

Kit minek gondolok, az van magamnak…
Mért gondolnálak különc rokontalannak?

Jelet látok gyűlni homlokodra:
én vagyok magam, ki a jelet vonja

s vigyázzak, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya énrám sugárzik.

Ítélek rólad, mint bölcsről, badarról:
rajtad látok törvényt sajátmagamról.

Okosnak nézlek? bízzam magam rád.
Bolondnak nézlek? csörög a sapkád.

Ha lónak gondollak, hátadra ülhetek;
ha oroszlánnak, nem menekülhetek.

Szemed tavában magamat látom:
mint tükröm, vagy a leghűbb barátom.

2024