Szőke István Atilla: Lábnyomok a homokban

Szerző: | 2024.07.15. (hétfő) - 21:17

Sőke istván atilla: lábNomok a homokban

Szőke István Atilla: Lábnyomok a homokban

– Margaret Fishback Powers írása alapján –

Éjjel álmot láttam, Istennel sétáltam,
tengerparton mentem, Véle önfeledten.
Életemből sok kép villant fel, rút és szép,
a nagy messzeségből, a sötétlő égből.

Tán valamit vártam, amikor megláttam,
két lábnyomot éppen, a homokban mélyen.
Az egyik az enyém, a másik a remény,
az Úré volt ottan, igen, a homokban.

Életem most érzem. Mi volt? Visszanézem.
Ezen gondolkodom, szememet behunyom.
Csak egy nyomot látok, szinte felkiáltok,
de néma maradok, s tovább gondolkodok.

Visszaemlékezem, s megremeg a kezem,
mert akkori létem, szomorú volt éppen.
Szomorú és nehéz, szétmálló, nem egész,
fejem felett vészek, levert madárfészek.

Összezavarodtam, mormogtam magamban.
„Jaj, tudnom kell mindent!” s kérdezem az Istent:
„Te azt mondtad nekem, hogy őrzöd életem,
hozzám mindig beszélsz, mindig adsz, csendben kérsz!

De elhagytál engem, egyedül szenvedtem,
már semmit sem kaptam, magányos maradtam.
Mért volt így, nem értem, ezért Tőled kérdem:
miért távolodtál, többet mért nem adtál?”

Erre az Úr szólal, kedves, érző szóval:
„Szeretlek gyermekem, s tudd, fontos vagy nekem.
El sosem hagytalak, mindig tartottalak,
bajban és kétségben, minden nehézségben.

Elmondom most néked, reménylem megérted,
elárulom nyomban, miért csak egy nyom van.
Mindig veled voltam, de egy szót sem szóltam,
úgy segítettelek, karomban vittelek.

Karomban vittelek!

Budakalász, 2024. július 13.


Igen, ismerős lehet már ez a tartalom, hiszen a világhálón így találkozhattunk vele:

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy Ő mindig, ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! ”

Hangzósítva itt:

https://www.youtube.com/watch?v=v10TkbDKi6M&list=PLAqUEkfqvWAxuiEQKO9l0pC4BW1vdjANC&index=5&t=4s


Leginkább ismeretlen szerzőjű versként találkozhattunk vele, azonban tisztázódott, hogy eredetileg Margaret Fishback Powers (1900-1985) amerikai költő és prózaíró szerzeménye: https://www.clchungary.com/termek/labnyomok

S ezt versként fordította át magyarra Túrmezei Erzsébet a fenti változatban.

Az eredeti szöveg:

One night I dreamed a dream.
I was walking along the beach with my Lord.
Across the dark sky flashed scenes from my life.
For each scene, I noticed two sets of footprints in the sand, one
belonging to me and one to my Lord.

When the last scene of my life shot before me I looked back at the
footprints in the sand.
There was only one set of footprints.
I realized that this was at the lowest and saddest times of my life.
This always bothered me and I questioned the Lord about my dilemma.
“Lord, You told me when I decided to follow You, You would walk and talk
with me all the way.
But I’m aware that during the most troublesome times of my life there is
only one set of footprints.
I just don’t understand why, when I need You most, You leave me.”

He whispered, “My precious child, I love you and will never leave you,
never, ever, during your trials and testings.
When you saw only one set of footprints, It was then that I carried you.”

― Margaret Fishback Powers

https://footprintssandpoem.com/margaret-fishback-powers-version-of-footprints-in-the-sand/

2 hozzászólás

  1. Pasz Zsuzsanna

    Uram Isten!
    Ez gyönyörű!
    Hálásan köszönöm a gondolati szikrától a tollvonásig Nektek és NEKI!
    Dozsi

    Válasz
  2. Mária Laczóné Leszkó

    Mindig kérdés volt számomra, mi a tünete annak, ha létre jön a kapcsolat az Isten és az ember között.
    Mi egyszerű emberek nem hallunk hangot, ezért azt hisszük, hogy nincs kapcsolatunk az Istennel.
    Egyszer csak rájöttem, mint ahogy ez a költemény is elmondja, hogy az életünk eseményeiben kapjuk a válaszokat.
    Már többször kértünk a családnak dolgokat (szülés egészségben, megoldás az otthon teremtésre, munkahely megtalálása)
    és megadatott! Mi is meglepődtünk ezeken, és az Isten és angyalai gondoskodásának jeleit véltük ezekben felfedezni!

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Pin It on Pinterest